.mese az életről.

bé el o gé

2010-03-22T03:49:00.001-07:00

http://lightness-n-darkness.blogspot.com/

:]

szakasz

2010-03-21T09:11:00.000-07:00

Ismét lezárult valami.
A blog ismét új helyre fog költözni és ígérem aktívabb leszek.
Sok mindenben változni fog.
(sokan kérdezik miért van mindig új blogom...hogy csak azok olvassák akiket tényleg érdekel. ha valaki olvasta ezt a blogom az úgy is fogja a másikat is:])
Ez a fordulat azt is jelenti, hogy más helyen inaktívabb leszek.
Szeretém magam úgymond kivonni a forgalomból.
Ezt már nagyon régóta tervezem és sokszor el is határoztam magam(itt látszik, hogy nem vagyok elég kitartó).
De hát próbálkozni szabad.
:]

" A vágyak különbözőek, s lényegük a változás. A szenvedés a vágyak változásából ered."

/Tendzin Gjaco/

dilemma

2010-03-16T04:48:00.000-07:00

"...Ki vagy,
Te aki mindig itt vagy,
de valahogy mégis folyton hiányzol,
mint a légszomj, fojtón hiányzol..."

Szerelmes vagyok. Hangoztatom gyakran, ahogy azt is, hogy talán csak egy ikonba, egy el nem érhető képzelgésbe, vagy csupán a szerelembe.

Kezdem úgy érezni, hogy soha sem voltam szerelmes, csupán önmagam próbáltam ebbe a rózsaszín ködbe csavarni. Mindig kerestem valakit, akit imádhattam, miközben talán semmit sem éreztem iránta. [hisz ezek a "fellángolások" ideig-óráig tartottak, majd mindig akadt más]

Ez talán önmagam büntetése tudatalatt.

Nem mondom, hogy nem kötődtem senkihez, vagy nem szerettem. Csak nem úgy ahogy elvárható lenne.

[mostanában mindenki azt hangoztatja, hogy mennyire utálja az embereket, sőt közönyösen érez irántuk, ami persze szerintem lehetetlenség, hisz ami/aki érzelmeket tud kiváltani belőlünk azzal nem vagyunk semlegesek, csupán haragudhatunk rá]

Azt hiszem, most haragszom.

teória

2010-03-11T07:24:00.000-08:00

Még most a post megírása előtt szeretném leszögezni: nem vagyok ateista, sem hívő, sem istenfélő és egyéb szélsőséges kategóriába sem sorolnám magam.
"Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény."

A mindeható Atya, ki megteremté a Földet a maga valójában és tökéletességében.

De beférkőzik a Gonosz, Satanael, ki az Úr szívének legkedvesebb s legszebb angyala valá a Teremtés előtt, s elcsábítá annak új gyermekeit, bűnve vivé Őket. De Isten kegyes, s bár kiűzé Őket az Édenből, s Évát a szülés fájdalmával átkozza meg.

Az elmélet:

A) Isten létezik. Ő teremtette meg az angyalokat: elsőként Satanaelt(nevének jelentése Isten Angyala), kit bukása után gyakran tévesen Lucifernek hívnak(jelentése: Fényt hozó), mivel sok vallásban Ő a melegség, a fény és szeretet istenNŐje, sőt Mária Magdolnát is a Lucifera(igen a-val a végén) névvel illették. Az angyalok (emberek megjelenése előtti tevékenységeiről) nem sok mindent tudunk, utána pedig konkrét elmélet van rá a Bibliában, ami nem más, mint az emberek segítése és a Mindenható védelme.

A Teremtéskor a hercegi joggal rendelkező Satanael fellázzadt Isten ellen, mivel alantosnak és megalázónak érezte az emberek feletti védelmet. Ekkor fosztották meg nevének "-el"-végződésétől(ami az angyali létét jelezte), s ekkor száműzték a Földre.

*ugrás, elnézést, hogy ugrálgatok a gondolataim közt, de nem tudok idő- illetve fontosságirendet kialakítani*

Szóval jöjjön a legnagyobb port kavart téma: a dinoszauruszok hiánya a Bibliában(pedig bizonyított tény, hogy sok százmillió évvel az emberek előtt éltek, tehát nem a 6. nap lettek teremtve-hacsak nem egy igen hosszú nap volt-) Bár van pár utalás rájük a Szent Könyvben (lsd Behemót, a "sárkány"), de szerintem ez édes kevés.
Majd jöhet a kedvenvem: a mágia. Sok hívő szerint NEM LÉTEZIK MÁGIA! De egy igen tanulságos rész ír erről a Bibliában. (amikor Mózes vérré varázsolta a vizet, mintegy bebizonyítva, hogy Isten hatalma nagyobb mint a a fáraó MÁGUSaié)

Majd mások szerint létezik, de gonosz és a Sátán eszköze(lsd boszorkányüldözés), de kérdem Én akkor Mózes csodatette mivel magyarázható? Vagy Jézus?(hiszen ha Isten fia és akkora hatalommal bírt, akkor hogy ölték meg?[ebbe beleköthetnek])

A legtöbb ember akkor kételkedik igazán a Teremtő létezésében, amikor nagyon nagyon baj történik vele(meghal egy szerette, etc etc), és felteszi a kérdést: Ha Isten valóban létezik, miért hagyta hogy ez megtörténjen? Ilyenkor jön az egyházi válasz: Mert Isten nem avatkozik az emberek életébe. Mindennek oka van.(Milyen oka lehet több százezer ártatlan ember éhezésének? Mi oka lehet egy 12 éves gyermek rákbetegségének?.....Isten így próbálja jóútra terelni az embereket-szintén vallásos válasz) Nem várhatjuk el, hogy mindent Isten oldjon meg helyettünk, illetve mindennel csodát tegyen.(Persze ha rossz ember volt az illető, akkor az bűnhődik, vagy ha nem hal meg, akkor a Sátánnak köszönheti, hisz megajándákozta a gonoszságáért)

Kérdés: Ha Istennek és angyali seregének valóban akkora ereje volt, hogy kiűzte Satanaelt a Mennyből, akkor hogy nem tudja kiírtani a a gonoszságot a Földről?(hacsak nem az ember tényleg eredendően bűnös)

Jöhet a másik kedvenc részem, amiből már rengeteg vitám volt: a külső, a plasztika sebészet, hajfestés és miegymás. Sokan azzal érvelnek, hogy maradjunk olyanok, amilyennek megteremtettek. De INTELLIGENCIÁVAL áldottak meg minket, minek révén fejlődött a technika(szépségipar, orvostudomány) és ha lehetőségünk van, akkor MIÉRT NE LEHETNÉNK SZEBBEK?(jön a válasz: az ilyen dolgokat a Sátán sugallta) Persze...de akkor ha ISTEN ruházott fel minket a gondolkodás erejével, de a Sátán adta az ötletet az ilyen tervekhez, akkor ki is a hibás? Az aki kitervelte, vagy aki eszközt adott? Lényegében mindkettő nem? Tehát megdőlt az elmélet, miszerint minden az Ördög hibája. (erre egyszerű példa még: ha jókor esik az eső: Isten ajándéka, ha rosszkor: a)Isten büntet b) a Sátán kitolt Velünk...de kérem mi lenne ha rájönnénk, hogy ez a TERMÉSZET műve? Amit igaz Isten teremtett, de Ő NEM avatkozik bele semmibe. Szóval ha jó történik az a szerencse, a sors, esetlen a saját érdemünk, NEM MÁSÉ!)

Mondj egy Miatyánkot és megbocsájtódnak bűneid. Tehát ezzel el is van intézve, mehetsz majdan a mennybe, sőt ha 40évvel később vallod be bűnöd(persze kikötés, hogy vallási méltóságnak kell bevallanod, mert csak Ő bocsájthat meg Isten nevében, ÉS KÖZBEN Isten szemében egyenlők vagyunk, csak Ők ezek szerint egyenlőbbek) akkor az akár elévültnek is mondható és elég lesz egy fél Miatyánk. Úristen de nagy badarság ugye? Vagy ne egyél 40 napig és akkor okés vagy. Szóval ha szenvedsz akkor Isten megbocsájt...érdekes a mai vallásrendszer. (Isten nem bocsájtott meg a bűnbeeséskor egy almáért, majd most 3 miatyánkért meg egy jelentős adományért az egyház számára még az emberölésért is megfog...mekkora reklám)

Templomok: a Bibliában benne van, hogy a Templom akár egy kispárna is lehet, ha Te azon csücsülve imádkozol Istenhez(persze nem iylen megfogalmazásban). Sőt ha még nem kopott meg az emlékezetem, valami olyan van benne, hogy ne emeljünk külön építményt imáinkhoz, hisz nem a VAGYONI dolgok határozzák meg valaki hitének erősségét(ergo hiába megy adód egy százaléka az egyháznak, attól még lehet a Sátán kap el)

Uhh ennél jobban nem szeretném részletezni, leginkább azért mert nincsenek konkrét Isten-hit megdöntő bizonyítékaim, sem elméleteim. Ezek csupán észrevételek voltak és személyes tapasztalatok illetve gondolatok. És nem tudom összeszedni, így hirtelen mindet, persze sok minden van amibe még "bele tudnék kötni".(de ezek inkább beszélgetések és az idő elteltével merülnek fel)

B) Isten nem más, mint egy az angyalok közül, kiket vagy egy felsőbb erő, vagy maga a mindenség alkotott.

Ez bizonyítaná, sokak elméletét, miszerint Isten nem mindenható, csak szeretne annak tűnni, és hogy mi volt az igazi ok Satanael fellázadására(hatalmi harcok).

C) Isten, mint az egyetlen isten nem létezik. Ez sok vallásban felmerül. Többistenség. Gondolom erre mindenki tud példát mondani. Egyes kultúrákban, minden fontosabb dolognak van istene.

D) Isten nem létezik. Ezalatt azt értem, hogy nem léteznek istenek, az egész a mágiának, az erőnek, esetleg a parapszichológiának(az emberi elme hatalmának) tudható be. (lsd telekinézis, pirokinézis és egyéb "isteni illetve sátáninak mondható képességek)

E) Isten nem létezik. Semmiféle emberfeletti erő. RACIONALITÁS. (esetleg földhöz ragadtság)

Ezeknek persze lehetnek keveredései, illetve egyéb kultuszok és elméletek.

Igazán egyikbe sem sorolnám magam. Hiszek sok mindenben és néha semmiben. Nem mondom, hogy ez egy egyedi és külön vallás, amiben Én hiszek. Ez csupán: Úgy próbálom élni az életem, hogyha visszanézem, ne bánjak meg semmit és ne hagyjak ki semmit amit el szerettem volna érni.

Nem vagyok racionális, de nem is járok a fellegekben, még csak az arany középútnak sem nevezhetném. (van amikor Én is túlzásokba esem, vagy épp teljes sivárság uralkodik)

Ha még ezek után is kíváncsi vagy az én elveimre, ott az msn:]

eltérés

2010-03-05T04:14:00.000-08:00

~kopog az idő, itt ül az ablakon,

menni kéne, szállni szabadon,

s feküdni elhagyott padokon,

megfoglak a szavadon

kopog az idő, itt ül az ablakon,

indulni kéne, hazudni: akarom,

s csak aludni némán karodon,

otthont lelni az ajkadon

Számtalan könyvet kezdtem el írni, így bátran összegezhetem, egy dolog hiányzott belőlük: Én.

A varázs, hogy ilyet csak Én alkotok, hogy lényem egy egész apró darabja átszövi majd a sorokat, hogy az olvasó ezer közül is felismerje.

Mostanában nagyon sok mindenen gondolkoztam. Legtöbbet azon rágjuk magunkat, ami már nem a miénk vagy nem is volt, illetve nem is lehet. Valahogy a birtoklási vágy mindig felülkerekedik a józan észen és a pozitív szemléleten: ne aggódj, nem kell, csak kacat, Neked jobb van.

Itt leginkább érzelmekre és emberekre gondolok. Márha szabadna úgy kezelnem őket ELMÉLETBEN, mint tárgyakat. És miért ne szabadna? Hisz ezek is a saját gondolataim, és a gondolat nem egyenlő a tettel.

[bár elveim szerint csak egy apró lépés választja el a kettőt]

Nem fogok neveket mondani, hisz tudom őket, akkor minek írjam le magamnak? Kezdek belekavarodni. Lassan egy verseskötetet tettem ide, ahova az érzelmeimnek kellett volna lenniük. No sebaj.

Leginkább az zavar, hogy nem tudom őket TELJESEN magaménak mondani.[ez a része soha sem ment]

Már pedig mi is okozhatna nagyobb győzelemérzetet [győzelemérzet nem boldogság!], mint valakinek a lényébe való teljes betekintés?[ez nem számít érzelemmanipulációnak, sem kihasználásnak, hisz mindkét fél megkapja amire vágyik: a másikat. azt hiszem ezt hívjuk kapcsolatnak]

Úgy érzem sok mindent kell még tanulnom az életben.

És a jöhet a másik téma, ami mostanság gyakran bukkan fel mindennapjaimban: vallás és szabad akarat gyakorlás.

A vallás, mint olyan, egy eszköz. [ez tény, nem rágalom] Egy pszichikai, olykor fizikális testet öltő fegyver, a félelem megfélemlítésére. Lényegében az emberi remény tanokba szedve. Ezért is alakulhatott ki több vallás, hisz ahány ember, annyi vágy. [ezeknek az embereknek mindig és mindig több kell...]

Lelkiismeretfurdalás nélkül kijelenthetem: vallásosan neveltek. Persze burkoltan. Több évig gyakoroltam a hit elméletét és gyakorlatát a hétköznapokban, még sem volt kötelezővé téve számomra. [leszámítva a helyi katolikus papot, aki megpróbált "rákényszeríteni" a hitoktató órákon való részvétre...talán ez volt a kiváltó ok, amiért elkezdtem "nem hinni" a kereszténységben]

Sosem voltam radikális világ és vallásnézetű. Nem voltam fanatikus sem a fény sem az árnyék oldalán. Valahol alatta és felette nézelődtem. És persze néha bekukucskáltam mindkét oldalra.

Nem imádtam sem Istent, sem a Sátánt. Ezek olyan szavak, melynek jelentésével már mi sem lehetünk tisztában. Az emberek legtöbbjének az Isten [nagy i-vel, nem egy hanem az EGYETLEN felsőbbrendű lény, a Teremtő] egy bölcs "erő" mely gyermekének vallja az életet. Paramm-paramm, nem szeretnék nagyon belemenni, ha valakit érdekel kommentben jelzi és részetesen is kifejtem a véleményem, szómiszó, sok minden kimaradt a Bibliából, ami Engem [ismétlen Engem, amivel arra utalok, hogy ez szubjektív vélemény] arra enged következtetni, hogy amikor íródott, még a technika nem volt elég fejlett és a tudás kevés volt.

Majd jöhet a Sátán [a Bukott Angyal, kinek fia majd elhozza a teljes káoszt, s a csábítást, minek büntetéséül Isten elküldé hozzánk az Apokalipszis négy lovasát: a Halált, Háborút, Viszályt és az Éhínséget etc etc remélem jól írtam, rég tanultam] ki személyében Isten teljes ellentéte. A kegyvesztett, ki az emberek[?] felé irányuló irigysége, s egyéb feltörekvő, uralkodni akaró vágyai miatt vesztette el helyét a Mennyek országában.

Itt egy újabb kérdés...Mi a Biblia ellentéte? Sokak szerint a Legemeton...Én ezt azért megkérdőjelezném.

[ismétlés, akit érdekel a bővebb véleményem, írjon]

Szabad akarat...hol kezdődik és hol végződik? Korlátozni valakit, hogy saját érdekeinket érvényesítsük vajon szabad akaratnak mondható-e még? Valaki életét kioltani önmagunk javára? Valakit féltésből keretek közé zárni?

Sokak szerint szabad akaratnak az nevezhető, ami még az erkölcsi és társadalmi elvárásokon és szabályokon belül mozog. [de ha valamit megszabunk, abban mi a szabad?]

Itt ki is lyukadhatunk az anarchizmuz illetve az utópia fogalmaknál. Anarchiának nevezhetjük azt a létet, amikor minden szabad, amit csak egy ember kigondol, s utópiának a tökéletességet, a második Édenkertet.

Hol vannak a határok? Mikor kell megállj parancsolnunk?[akár magunknak]

Míg valakinek az jelenti a szabadságot, ha akkor alhat amikor szeretne, másnak az, hogy akkor és úgy ölje meg a szomszédait amikor és ahogy akarja. [persze ezzel ELÉGGÉ korlátozná szomszédai akaratát]

Így, mint olyan, szabad akarat gyakorlása nem létezik.

Persze jön utópia és a tökéletes faj...

.színháború.

2010-02-11T06:06:00.000-08:00

Rubintba oson megannyi érzelem, vér s az elem,
érte folyjon hát a legnagyobb küzdelem.
Kéjesen vonagló testek mámora, szerelem,
passióhoz hasonuló érzelem.
Kötelék ez, mély, tornyosuló harci játék,
a tett a lényeg, sosem a szándék.
Vörös ajkak tengerében elhaló buja szenvedély,
az ember oh színek nélkül, mondd mit ér?
Pirosan izzó tűzeső, lágy karmazsin cseppek,
a színek oh élet nélkül, mondd hová lesznek?

De mily szabadon szállhat a kék, mintha nem lenne ura,
tengertől az egekig mind befesti, soha meg nem unja.
Felhőkön megpihenhet, a szelek szárnyán útrakél,
ő mindent megtehetne, nemesekben benne él.
Királyok színe legyen zafír, a legtündöklőbb azúr,
halhatatlan vérük minden titkát őrizze az Úr.
Patakok súgják-búgják megannyi titkuk,
szeszélyes mivoltuknak ne legyen párjuk.

Sárgán csillogjék kezükön az arany, a bronz,
irigynek kincse az, másoknak kolonc.
Fukarok népe mondja majd magának,
kik ne tudjék ellenállni a Nap hatalmának,
felettük eljár majd az idő, lésznek kapzsi aggastyán,
s majdan csak szemük csillog, mint megfakult borostyán.
Kincs légyen e szín, mitől az ember lesz mohó,
birtoklási vágytól megvakuló.

De burjánzon ott Élet is, smaragdos zöld legelő,
nyugtatólag hasson hát e bájos színkeverő.
Legyen ez természet sajátja, ős mint az idő,
uralja csak minden értékvivő.
Titkoknak miértjét rejtse e szín, e mérgek szülője,
a Földi paradicsom legbecsesebb gyümölcse.
Szemnek e árnyalat, legyen oly drága,
mint testi-lelki megnyugvása.

Fehérben pompázzon az ártatlanság maga,
a gyermek, a gyémánt, s az anya.
Minden tiszta viselje önként akarva,
emelje a világot éteri szabadra.
A teremtő menyei ajándéknak szánja ezt,
védje hát a hit, a vallás, a lovag, s a kereszt.
Angyalok palástját sugallja merészen,
vakítón a mindentől a semmiig ez lészen.

De férközzön be ide a magány is, az éjsötét fekete,
ez legyen minden színek végtelen kerete.
Hozza el a halált, takarja a gonoszt, s jelentse a véget,
legsűrűbb szövete védje Tőlünk az időtlen rémet.
Otthona légyen mindennek, pusztulásnak,
s a világok végei megtisztulásnak.
Óvja az árnyat, s kerülje a fényt,
Színek színe Te védd a törvényt.

-szerkeztés alatt-

.Lélektükör.

2010-02-01T08:42:00.000-08:00

~tükörben tükröket tükröző tükörbéli árnyak tükrei

Azt álmodtam, hogy álltam a tükörrel szemben, néztem magam a félhomályban.
Majd egy apró villanás és Te foglaltad el a tükörképem helyét.
Óvatosan kimásztál az üveglap mögül.
Azt hiszem akkor ébredhettem fel, amikor a kezed a csípőmre tetted.

Játszuk, hogy egy játék játékos játékosai vagyunk és játszva játszuk a játékunk.
Jössz játszani?

Falakon lepergő elhaló történelem,
villódzó árnyékot vágó tört énemen,
eldobott, megkopott, nem látott címeken,
széthagyott, feketéből szőtt rímeken,
ott élek Én, ott, istenem.

Megfakult, ezernyi karcot látott képeken,
a menny felé meg nem tett léptekben,
pokolból az ég felé meredő kezekben,
elgyötört testekbe szedett szerekben,
lélegzetből áradó átható mérgekben,
a minden Én vagyok, Én, istenem.

Puszta kézzel kioltott életekben,
imákat harsogó álszent lelkekben,
vértől kiszáradt, elavult erekben,
halk szuszogástól kihalt termekben,
Sátántól kártyán nyert gyógyírekben,
Istentől lopott szerelmes percekben,
a semmi Én vagyok, Én, istenem.

Élsz, mintha természetes lenne léted.

Lélegzel, mintha mintha megmentene a levegő.

Érzel, mintha emberi lenne lényed.

Emlékszel, mintha tudatod lenne merengő.

Nézel, szélesen, mintha látnál is.

Beszélsz, mintha lenne értelmed.

Dühöngsz, mintha marnál is.

Alszol, mintha nem lenne félelmed.

Szeretsz, mintha minden szerethető volna.

Csalódsz, mintha lenne miben.

Megremegsz, mintha valaki szólna.

Hiszel, mintha lenne kiben.

~az ördögre kacsintva

.torzó.

2010-01-16T03:57:00.000-08:00

~önmagam árnyéka az élet~

"Te mindenkit szeretsz, ami azt jelenti, hogy neked mindenki közömbös."
|Oscar Wilde|

De mit jelent szeretni?
Hajnalodott. A nap első fénysugarai lassan bemásztak az ablakon. Örömittas táncot lejtettek mindenen, mihez hozzáfértek a szoba félhomályában. Égi ragyogásukkal betöltve a teret, búcsúra bírva az álmokat.
Éreztem, ahogy az álmosság utolsó hullámai is elhagyják testem. A puha takarót lágyan testem köré fonva beléptem a fürdőbe...
...a hideg bele-belemart vékony bőrömbe. Nem törődtem vele, lépteimet megszaporázva próbáltam ellenállni. Apró hópelyhek sűrű záporán keresztül megláttam az árvaház sziluettjét. Hívogatóan kitárt kapukkal...
...a kislány úgy ült az épület lépcsőjén mintha már várt volna rám. Csöppnyi testét mindössze egy vékony lepel takarta, arcát skarlátszínre fújta a szél, szeméből deres könycseppek indultak útnak.
-Szeretlek-nyögte ki féltett hangon, mintegy köszöntésképpen. Arcát lesütve, kezét védőleg maga elé vonva.
-Tudom-válaszoltam kimérten-Jól jegyezd meg amit most mondok-bújtam mellé-Nekünk szeretnünk kell egymást. Neked nincs otthonod, nincsenek szüleid, Én megadhatom Neked. Nekem pedig nem lehet gyermekem. Ilyen egyszerű az egész-magyaráztam szárazon és elindultunk a kijárat felé...
De kit lehet szeretni?

.mocsok.vér.pornó.

2010-01-13T06:02:00.000-08:00

...keze lágyan derekamra simult, mintha csak a Jóisten is odateremtette volna. Szája végtelen lassúsággal kereste a szám. Éreztem, szinte hallottam szíve egyre hevesebb dobogását, tudtam, mit akar. Mind azt akarják. Természetes mosolyt erőltettem arcomra, kellett a mindennapokhoz.-Csak koncentrálj-próbáltam nyugtatni magam-ez csak egy játék.
És tényleg az volt. Szememmel óvatosan a kamera felé pillantottam, láttam az operatőr arcára kiült kéjes áhítatot. Elégedett voltam. Indulhatott a móka...
Egy gyenge mozdulattal a díszletként funcionáló ágyra löktem az előttem álló férfit. Nem számított rá. Nem volt a forgatókönyvben. Fél kezemmel meztelen felsőtestét simogattam, míg a másikkal nadrágja kigombolásán dolgoztam. Nyelvemmel csiklandozni kezdtem köldöke alatt. Tudtam mi következik. Hatalmas szívás az egész. De Ő élvezte a dolgot...még.
Minden tavaly télen kezdődött, amikor egy férfi kopogott az ajtókon. Fenn voltam az emeleten, éppen a házimat írtam, mint a legtöbb normális gyerek. Nem tudtam mi folyik lenn. Hallottam, a folytott hangú beszélgetést, de a szavakat nem értettem. A szüleim hangját felismertem...a harmadikat viszont nem...
Másnap csomagolnom kellett. 14 voltam.
Szenvedélyesen a pasi hajába túrtam, miközben számmal véresre szívott nyakát csókolgattam. Tetszett a perverz baromjának. Hevesen ringatózni kezdtem az ölében és közelebb hajoltam. Örült vonaglásban törtem ki. Izzadságcseppek folytak végig a hátamon. Éreztem, ahogy fülembe liheg, ahogy megremeg az örömtől. Nem élveztem. Soha nem is élveztem. Nem szórakozás volt, csupán munka...reméltem a kamera jó szögből vesz.
Egy röpke pillanatra a fiú arcára néztem. Helyes volt, a maga 18 évével, sötét szőke hajával, mélykék szemeivel. Egyszerűen megbabonázott. Más helyzetben, más körülményen közt talán...ha minden másképp alakult volna. De nem így történt. Kár érte. Óvatosan ajkaiba haraptam. Minden tökéletesnek kellett lennie.
Tudtam, hogy a szín és az aktus végéhez közeledünk. Most nem volt másik lehetőség, most Én diktáltam. Valahogy megváltozott a hangulat. Mindenki értetlen volt, mintha sejtenék, hogy nem az lesz amit várnak...ezt már élveztem.
Halk kacagás tört elő belőlem, éreztem a rendező, az operatőr és az összes stábtag tekintetét a testemen, de már nem érdekelt. Egy könnyed mozdulattal végigsimítottam az alattam mámoros állapotban lévő "társam" arcát.-Nem a Te hibád, sajnálom-futott át az agyamon, és cselekedtem.
Fogaim az ereket védő bőrhöz bújtak és rutinszerűen áthatoltak rajta. A forró vér elöntötte a szám, apró patakokban csorgott végig az államon. Reagálni sem volt ideje senkinek.
Legyőztem őket.

.nem a VILÁGodat unom.

2010-01-09T08:31:00.000-08:00

Azt mondják hinni kell. Hinni, hogy van még remény.
De a hittől sosem leszel boldog, csupán építkezhetsz belőle.
Egy saját világot.

Azt mondom szép volt, azt mondom jó volt. Nem mondom, de érzem; ELÉG volt.

Üveg, ablak, tér és árnyak,
a szekrényben szavak hálnak,
értelmet sosem várnak,
lelkedbe bele-belerágnak.
Üveg, ablak, tér és árnyak,
odakinn csak a felhők szállnak,
új napokra ők sem vágynak,
holnapról tegnapra járnak.
Üveg, ablak, tér és árnyak,
szemedben világok állnak,
holnaptól romokban stagnálnak,
rejtekükben fények strázsálnak.
Üveg, ablak, tér és árnyak,
ők vissza-visszajárnak,
zavarodban melléd állnak,
majd tova-tovaszállnak.

-üresek a szavak, elfakult a háttér-

Ne nézz! Ne láss! Nincs mit mondanom,
itt az idő sátrat kell bontanom.
Kinőtt a világ, kinőttem Én is Őt,
elhagyom hát, mint minden szeretőt.
Szerető vagy Te is, egy átkozott szajha,
bilincsbe zárt a bűnösök hatalma.
Ne félj! Ne vétkezz! Már nincs mit mondanom,
nincsenek hibák, már nincs mit rontanom.
Elvetted azt, mi voltam, már nem vagyok szabad,
Tiéd lettem, minden könnyem lelkedre tapad.
Egy pillanat volt, mit kettőnkre szántál,
majd nevettél és kacsintva továbbálltál.

-csak merengj-

.levél mely talán soha nem éri el a címzettet.

2009-12-29T07:23:00.000-08:00

Szia Kedves TanjaTüroptica.
Tudom, hogy ezt a levelet, úgysem fogod elolvasni.
Azt hiszem mindent értek. De bárcsak ne értenék...
Én Veled ellentétben nem hazudtam a barátságunk, nem tettettem hamis érzelmeket, nem eljátszottam világunk kapcsolatát. Nekem tényleg fontos voltál, tényleg egyetlen voltál. Pedig a pillangók, mint Te is tudod, nem engedik megszelidíteni magukat.
Emlékszem, amikor megismerkedtünk, mindketten csak elveszett gyerekek voltunk. Saját kezünkkel emeltük ki magunk a porból, saját érdemünkből lehettünk halhatatlan B61* bolygótestvérek. Neked ez mit sem ért...
Egy senki voltam, Veled hercegnek éreztem magam, saját álmaink hercegének. És ismét egy senki vagyok:]
Emlékszel még?
Nem volt senkink. Neked sem és Nekem sem. Emlékezz azokra akiket boldoggá tettél!
Tanja csak emlékezned kellene...de mit is beszélek...megint egy álommal beszélgetek.
Még nem tudom pontosan valójában ki vagy(igen Tanja tudom a legnagyobb titkod)...tudom Neked ez nem fontos. Talán régen Nekem sem lett volna.
"Elvégre is hányféleképpen lehet összetörni egy szívet, miközben még mindig elvárják tőle, hogy dobogjon?"
Te bizonyítottad, hogy igen sokféleképpen.
Azt várod nevessek, várod, hogy éljek, tűzben égjek, miközben jéggel kezedben szorítod a torkom.
Nem Tanja ez nem így működik. Most kicsit ki kell szakadnunk az álmokból, hisz néha a valóság kegyetlenségét is ismernünk kell.
Mond a neved, a valódit! Kérlek mond, ha van merszed:]...hisz úgyis megtudom.
Nem vagyok annyira naív és gyermeteg, mint azt mutatom.
Ez a "meghaltam" dolog nem volt szép húzás, sőt AZ EGYIK LEGOCSMÁNYABB dolog volt, amit tehettél Velem.
Egy szimpla hagyjuk a barátságot is elég lett volna...de nem Te maximalista akartál lenni. De ezzel csak undorítóvá és megvetendő személyé váltál a szememben.
Így van Tanja, fekete listás vagy. Tanja...Tanja...nem túl találó, hogy így hívlak, de nem tudom hogy hívhatnálak, hisz az igazi éned sosem mutattad meg. De ami késik, nem múlik, jegyezd meg.
Nem, nem foglak tönkretenni, nem fogom szétkürtölni a titkod. Elég ha azok tudják, akiknek tudniuk kell.
Nem érzed az iróniát abban amit tettél? Alanatas emberekké tetted a többi barátod is, gondolj csak Antsiira, Ádyyra vagy éppen Soulra. Olyan dolgokat tettek meg érted, amivel másokat bántottak. Akár önhibájukból, akár a Tiédből...ez nem számít, hisz megtették.
Talán csak Ádyyt nem utálom még ezek közül. És hogy miért nem? Túl gyerekes ahhoz, hogy ebből bármit is felfogjon. Talán. De lehet ismét tévedek, és lehet Ő is benne volt a kis kegyetlen játékodban. Már nem számít.
Ha jól emlékszem, Én voltam az első akivel elhitetted magad. Miért? Miért pont Én? Ki vagy és mit tettem ellened, hogy csak egy álca mögül mertél támadni? Talán féltél? Tőlem? Tan sok a kérdés, de érzem kevés lesz a válasz.
Önsajnálat...pont Én sajnáltatnám magam? Miért is? Mit kellene sajnálnom? Az időt, amit Neked adtam önként? Az érzelmeim irántad? A barátságunk? Nem sajnálom. Abban a pillanatban amikor elfogadtalak, elfogadtam mindened.
Talán nem is haragszom. Talán csak űrt hagytál magad után.
Ja, hogy elhidegültünk? Ezt ne csak az Én szememre hányd. Lsd Jannik példája. Elég nagy tőrszúrás volt részedről. De fátylat rá.
Ezzel azt hiszem búcsúzom is Tőled Tanja Türoptica. Nincs már közös jövőnk, nem maradt csak a múlt, amit a legkevésbé sem bánok. Ha nem is az vagy akinek mondtad magad, Én így szerettelek.
Vigyázz Magadra B614Sütibolygó.
Ölel,
bolygótestvéred, Miion B613ról.

.Alapvető dolgok az életben.

2009-12-11T07:38:00.000-08:00

A szerelem olyan, mint egy iskola, melyben a társad a tanár. A tanár aki megtanít szeretni, és szeretve lenni. Minden társ más és más tanár, vannak akik gyorsan végzik el a feladatuk, majd továbbállnak és vannak, kik a sírig tanítanak. A saját világodban, minden tanárnak megvan a maga helye a szívedben és az emlékeidben. De mint a való iskola, ez is befejeződik, hogy a diákból tanár legyen vagy éppen új tanár után nézzen a diák. Az emberek változnak, a leckék maradnak. Így nem létezik tökéletes szerelem, mivel nincs tökéletes ember sem, így egy kapcsolat sem lehet tökéletes, csupán imitálhatja a tökéletes érzetét.

Maga az ellenség sem rossz. Hisz a gyűlölet és a harag a legerősebb érzelmek. Általuk maradunk halhatatlanok, hisz míg egy ember, aki szeret, magában szeret, s hiányoddal együtt él, egy ellen nem bírja elviselni a hiányod. Hangot ad dühének, gyűlöletének, ezáltal a neved örök marad. S talán idővel az ellenségeskedésük mély tiszteletbe csap át, hisz a legerősebb érzést sikerült kiváltanunk belőlük.
Az ellenség megtanít minket félni, megalázottnak lenni, megvédeni magunkat és remélni. Remélni, hogy eljön egy másik ember, aki nem ellenként tekint majd Ránk.

A félelem nem más, mint saját képzeteink kivetítése a valóságba. Valójában nem félünk, csak idegenkedünk az újtól és megszeretett dolgok hiányától. Eképp magától a haláltól sem félhetünk, csupán önzőmód nem akarjuk elengedni a szeretteink.
A fájdalomtól sem félünk, hisz ha rájövünk, hogy az is csak egy érzelem máris sokkal rokonszenvesebben illetve érzelemmentesebben tudjuk kezelni.

A barátaid nem Te választod. Aki mégis az ellenkezőjét mondja, az igen tudatlan. A véletlen sodorja Őket mellénk megegyező illetve pont ellentétes tulajdonságok alapján. Csupán az ellenségeinket választjuk meg. Csak olyan embert nevezel ellenségnek, akit egyenrangúnak tekintesz magaddal, ezért valamilyen szinten tiszteled Őket.
A barátság más. Kölcsönös bizalmon és teljes odaadáson alapul. Egy barát nem kérdi, miért szereted, mert tudja, hogy Te magad sem tudod. Szeretni valakit nem egy bizonyos dologért szeretsz, hanem a létezéséért. Egy barát csak annyit kérdez, amennyi érdekli, és csak olyat, amiről tudja, hogy választ kaphat. Nem kérdőjelezi meg a tetteid, még ha nem is ért Veled egyet. Kedvesen és mértékkel bosszant, hogy figyelmet kapjon, minden mozdulatát, tettét előre megfontolja.
Mint ahogy igaz szerelem, úgy igaz barátság sem létezik, az emberek különböző mivolta és tökéletlen tökéletessége végett.

Közömbösség nem létezik. Minden érzelmeket vált ki belőlünk, így semmivel sem tudunk semlegesek maradni. Törekedni lehet a közömbösségre, de teljesen elérni sosem lehet. Sokan összetévesztik a gyülöletet és a flegmaságot a közömbösséggel.

Az emberek gyülölete csupán a saját maguk felé irányuló elégedetlenséget és az élettől való elidegenedést és megvetést tükrözi. Nem az embereket utáljuk, csak az általuk okozott és okozható fájdalmat próbáljuk elkerülni. Egy áthatolhatatlan burokba készülünk zárni a szívünk, megóvva a szenvedéstől. De ennélfogva kizárjuk a boldogságot is. Nem marad más, csak az üresség, az érzelmek hiánya.

"Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozz onnan, ahonnan elmész."

.KÉPtelen.

2009-12-07T09:08:00.000-08:00

Elfeledett szavak, egy megkopott vallomás,
eladott szivek, csak egy éteri látomás.
Villanás. Véletlen karmolás.
Ilyen az élet, csak Én vagyok, senki más,
senki más, ki érted álmot ás,
álmában képtelen hallomás.
Majd változás.
Üresen lebegő faggatás,
sötétben mormoló áldozás,
halk átkozás, fénytelen áldomás.
Ördögi patkolás, számtalan kattanás,
falakról csengő csattanás,
földön fekvő gyermeki szusszanás.
Életbe fércelt vérvörös karcolás,
szemek elé vésett képszerű rajzolás,
nem maradt más, csak a megkopott vallomás,
mondá: való vagy vagy látomás?

És akkor most egy kis nosztalgia.

Él a halál, a zord halál,
ki mindenek felett áll
kinek élete holt,
s holta sose volt.
Szeme nincs, de mégis lát,
mikor Téged a túlvilágra taszít át.
Szája sincs, csak csont és bőr,
testén lepel: fekete szőr.
Így jár köztünk rémesen,
ha megcsókol oly édesen,
meghalsz kérlek csendesen,
s ott hagy Téges szenvtelen.
Tetthely lesz, hol holtad ér,
s e mese is most véget ér.

2005-ben egy igen unalmas irodalom órán írtam, és a kedves padtársam alá is dedikálta egy osztályozással egybekötve.(:

2009-12-04T05:07:00.000-08:00

Régi delej, ősi báj,

Vonzó teste, lelke sivár.

Tűz, egy érzés, és megannyi láng,
nyisd ki a szemed, tombol a világ.
Víz, egy érzés, és megannyi sugár,
szívedben ezernyi virág.
Föld, egy érzés, és megannyi sár,
Gyere játszunk, tágas e vár.
Levegő, egy érzés, és megannyi pára,
gyere ülj le mellém, elég lesz mára.
Fény, egy érzés, és megannyi csóva,
csukd be a szemed, vár ránk még csók ma.
Sötét, egy érzés, és megannyi árny,
ölelj bátran, nincs itt ármány.
Szív, egy érzés, és megannyi érzelem,
harapj, csókolj, légy most csak féktelen.

.árnyék és fény.

2009-12-03T07:06:00.001-08:00

Árnyékot fénnyel vegyítve színeket alkotni,
csenddel az üvöltő neszek ellen harcolni,
halhatatlanként halandókba karolni,
majd a halált élettel zsarolni.

Vörösen vérző alkonyt ezüsttel rajzolni,
üveggel nyakára keresztet karcolni,
meg nem született esélyt reménnyel latolni,
emlékek ezreinek árnyába hatolni.

Fehér tintából mérget keverni,
tűző napon gyémántként heverni,
legbensőbb félelmet örökre feledni,
remélni és mindig csak remélni.