bé el o gé

http://lightness-n-darkness.blogspot.com/

:]

szakasz

Ismét lezárult valami.
A blog ismét új helyre fog költözni és ígérem aktívabb leszek.
Sok mindenben változni fog.
(sokan kérdezik miért van mindig új blogom...hogy csak azok olvassák akiket tényleg érdekel. ha valaki olvasta ezt a blogom az úgy is fogja a másikat is:])
Ez a fordulat azt is jelenti, hogy más helyen inaktívabb leszek.
Szeretém magam úgymond kivonni a forgalomból.
Ezt már nagyon régóta tervezem és sokszor el is határoztam magam(itt látszik, hogy nem vagyok elég kitartó).
De hát próbálkozni szabad.
:]

" A vágyak különbözőek, s lényegük a változás. A szenvedés a vágyak változásából ered."

/Tendzin Gjaco/

dilemma

"...Ki vagy,
Te aki mindig itt vagy,
de valahogy mégis folyton hiányzol,
mint a légszomj, fojtón hiányzol..."

Szerelmes vagyok. Hangoztatom gyakran, ahogy azt is, hogy talán csak egy ikonba, egy el nem érhető képzelgésbe, vagy csupán a szerelembe. 

Kezdem úgy érezni, hogy soha sem voltam szerelmes, csupán önmagam próbáltam ebbe a rózsaszín ködbe csavarni. Mindig kerestem valakit, akit imádhattam, miközben talán semmit sem éreztem iránta. [hisz ezek a "fellángolások" ideig-óráig tartottak, majd mindig akadt más]

Ez talán önmagam büntetése tudatalatt. 

Nem mondom, hogy nem kötődtem senkihez, vagy nem szerettem. Csak nem úgy ahogy elvárható lenne.

[mostanában mindenki azt hangoztatja, hogy mennyire utálja az embereket, sőt közönyösen érez irántuk, ami persze szerintem lehetetlenség, hisz ami/aki érzelmeket tud kiváltani belőlünk azzal nem vagyunk semlegesek, csupán haragudhatunk rá]

Azt hiszem, most haragszom.

teória

Még most a post megírása előtt szeretném leszögezni: nem vagyok ateista, sem hívő, sem istenfélő és egyéb szélsőséges kategóriába sem sorolnám magam.
"Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény."

A mindeható Atya, ki megteremté a Földet a maga valójában és tökéletességében.

De beférkőzik a Gonosz, Satanael, ki az Úr szívének legkedvesebb s legszebb angyala valá a Teremtés előtt, s elcsábítá annak új gyermekeit, bűnve vivé Őket. De Isten kegyes, s bár kiűzé Őket az Édenből, s Évát a szülés fájdalmával átkozza meg.

Az elmélet:

A) Isten létezik. Ő teremtette meg az angyalokat: elsőként Satanaelt(nevének jelentése Isten Angyala), kit bukása után gyakran tévesen Lucifernek hívnak(jelentése: Fényt hozó), mivel sok vallásban Ő a melegség, a fény és szeretet istenNŐje, sőt Mária Magdolnát is a Lucifera(igen a-val a végén) névvel illették. Az angyalok (emberek megjelenése előtti tevékenységeiről) nem sok mindent tudunk, utána pedig konkrét elmélet van rá a Bibliában, ami nem más, mint az emberek segítése és a Mindenható védelme.

A Teremtéskor a hercegi joggal rendelkező Satanael fellázzadt Isten ellen, mivel alantosnak és megalázónak érezte az emberek feletti védelmet. Ekkor fosztották meg nevének "-el"-végződésétől(ami az angyali létét jelezte), s ekkor száműzték a Földre. 

*ugrás, elnézést, hogy ugrálgatok a gondolataim közt, de nem tudok idő- illetve fontosságirendet kialakítani*

Szóval jöjjön a legnagyobb port kavart téma: a dinoszauruszok hiánya a Bibliában(pedig bizonyított tény, hogy sok százmillió évvel az emberek előtt éltek, tehát nem a 6. nap lettek teremtve-hacsak nem egy igen hosszú nap volt-) Bár van pár utalás rájük a Szent Könyvben (lsd Behemót, a "sárkány"), de szerintem ez édes kevés.
Majd jöhet a kedvenvem: a mágia. Sok hívő szerint NEM LÉTEZIK MÁGIA! De egy igen tanulságos rész ír erről a Bibliában. (amikor Mózes vérré varázsolta a vizet, mintegy bebizonyítva, hogy Isten hatalma nagyobb mint a a fáraó MÁGUSaié)

Majd mások szerint létezik, de gonosz és a Sátán eszköze(lsd boszorkányüldözés), de kérdem Én akkor Mózes csodatette mivel magyarázható? Vagy Jézus?(hiszen ha Isten fia és akkora hatalommal bírt, akkor hogy ölték meg?[ebbe beleköthetnek])

A legtöbb ember akkor kételkedik igazán a Teremtő létezésében, amikor nagyon nagyon baj történik vele(meghal egy szerette, etc etc), és felteszi a kérdést: Ha Isten valóban létezik, miért hagyta hogy ez megtörténjen? Ilyenkor jön az egyházi válasz: Mert Isten nem avatkozik az emberek életébe. Mindennek oka van.(Milyen oka lehet több százezer ártatlan ember éhezésének? Mi oka lehet egy 12 éves gyermek rákbetegségének?.....Isten így próbálja jóútra terelni az embereket-szintén vallásos válasz) Nem várhatjuk el, hogy mindent Isten oldjon meg helyettünk, illetve mindennel csodát tegyen.(Persze ha rossz  ember volt az illető, akkor az bűnhődik, vagy ha nem hal meg, akkor a Sátánnak köszönheti, hisz megajándákozta a gonoszságáért) 

Kérdés: Ha Istennek és angyali seregének valóban akkora ereje volt, hogy kiűzte Satanaelt a Mennyből, akkor hogy nem tudja kiírtani a a gonoszságot a Földről?(hacsak nem az ember tényleg eredendően bűnös)

Jöhet a másik kedvenc részem, amiből már rengeteg vitám volt: a külső, a plasztika sebészet, hajfestés és miegymás. Sokan azzal érvelnek, hogy maradjunk olyanok, amilyennek megteremtettek. De INTELLIGENCIÁVAL áldottak meg minket, minek révén fejlődött a technika(szépségipar, orvostudomány) és ha lehetőségünk van, akkor MIÉRT NE LEHETNÉNK SZEBBEK?(jön a válasz: az ilyen dolgokat a Sátán sugallta) Persze...de akkor ha ISTEN ruházott fel minket a gondolkodás erejével, de a Sátán adta az ötletet az ilyen tervekhez, akkor ki is a hibás? Az aki kitervelte, vagy aki eszközt adott? Lényegében mindkettő nem? Tehát megdőlt az elmélet, miszerint minden az Ördög hibája. (erre egyszerű példa még: ha jókor esik az eső: Isten ajándéka, ha rosszkor: a)Isten büntet b) a Sátán kitolt Velünk...de kérem mi lenne ha rájönnénk, hogy ez a TERMÉSZET műve? Amit igaz Isten teremtett, de Ő NEM avatkozik bele semmibe. Szóval ha jó történik az a szerencse, a sors, esetlen a saját érdemünk, NEM MÁSÉ!)

Mondj egy Miatyánkot és megbocsájtódnak bűneid. Tehát ezzel el is van intézve, mehetsz majdan a mennybe, sőt ha 40évvel később vallod be bűnöd(persze kikötés, hogy vallási méltóságnak kell bevallanod, mert csak Ő bocsájthat meg Isten nevében, ÉS KÖZBEN Isten szemében egyenlők vagyunk, csak Ők ezek szerint egyenlőbbek) akkor az akár elévültnek is mondható és elég lesz egy fél Miatyánk. Úristen de nagy badarság ugye? Vagy ne egyél 40 napig és akkor okés vagy. Szóval ha szenvedsz akkor Isten megbocsájt...érdekes a mai vallásrendszer. (Isten nem bocsájtott meg a bűnbeeséskor egy almáért, majd most 3 miatyánkért meg egy jelentős adományért az egyház számára még az emberölésért is megfog...mekkora reklám) 

Templomok: a Bibliában benne van, hogy a Templom akár egy kispárna is lehet, ha Te azon csücsülve imádkozol Istenhez(persze nem iylen megfogalmazásban). Sőt ha még nem kopott meg az emlékezetem, valami olyan van benne, hogy ne emeljünk külön építményt imáinkhoz, hisz nem a VAGYONI dolgok határozzák meg valaki hitének erősségét(ergo hiába megy adód egy százaléka az egyháznak, attól még lehet a Sátán kap el)

Uhh ennél jobban nem szeretném részletezni, leginkább azért mert nincsenek konkrét Isten-hit megdöntő bizonyítékaim, sem elméleteim. Ezek csupán észrevételek voltak és személyes tapasztalatok illetve gondolatok. És nem tudom összeszedni, így hirtelen mindet, persze sok minden van amibe még "bele tudnék kötni".(de ezek inkább beszélgetések és az idő elteltével merülnek fel)

B) Isten nem más, mint egy az angyalok közül, kiket vagy egy felsőbb erő, vagy maga a mindenség alkotott.

Ez bizonyítaná, sokak elméletét, miszerint Isten nem mindenható, csak szeretne annak tűnni, és hogy mi volt az igazi ok Satanael fellázadására(hatalmi harcok).

C) Isten, mint az egyetlen isten nem létezik. Ez sok vallásban felmerül. Többistenség. Gondolom erre mindenki tud példát mondani. Egyes kultúrákban, minden fontosabb dolognak van istene.

D) Isten nem létezik. Ezalatt azt értem, hogy nem léteznek istenek, az egész a mágiának, az erőnek, esetleg a parapszichológiának(az emberi elme hatalmának) tudható be. (lsd telekinézis, pirokinézis és egyéb "isteni illetve sátáninak mondható képességek)

E) Isten nem létezik. Semmiféle emberfeletti erő. RACIONALITÁS. (esetleg földhöz ragadtság)

Ezeknek persze lehetnek keveredései, illetve egyéb kultuszok és elméletek.

Igazán egyikbe sem sorolnám magam. Hiszek sok mindenben és néha semmiben. Nem mondom, hogy ez egy egyedi és külön vallás, amiben Én hiszek. Ez csupán: Úgy próbálom élni az életem, hogyha visszanézem, ne bánjak meg semmit és ne hagyjak ki semmit amit el szerettem volna érni.

Nem vagyok racionális, de nem is járok a fellegekben, még csak az arany középútnak sem nevezhetném. (van amikor Én is túlzásokba esem, vagy épp teljes sivárság uralkodik)

Ha még ezek után is kíváncsi vagy az én elveimre, ott az msn:]

eltérés

~kopog az idő, itt ül az ablakon,

menni kéne, szállni szabadon,

s feküdni elhagyott padokon,

megfoglak a szavadon

kopog az idő, itt ül az ablakon,

indulni kéne, hazudni: akarom, 

s csak aludni némán karodon,

otthont lelni az ajkadon

Számtalan könyvet kezdtem el írni, így bátran összegezhetem, egy dolog hiányzott belőlük: Én.

A varázs, hogy ilyet csak Én alkotok, hogy lényem egy egész apró darabja átszövi majd a sorokat, hogy az olvasó ezer közül is felismerje.

Mostanában nagyon sok mindenen gondolkoztam. Legtöbbet azon rágjuk magunkat, ami már nem a miénk vagy nem is volt, illetve nem is lehet. Valahogy a birtoklási vágy mindig felülkerekedik a józan észen és a pozitív szemléleten: ne aggódj, nem kell, csak kacat, Neked jobb van.

Itt leginkább érzelmekre és emberekre gondolok. Márha szabadna úgy kezelnem őket ELMÉLETBEN, mint tárgyakat. És miért ne szabadna? Hisz ezek is a saját gondolataim, és a gondolat nem egyenlő a tettel.

[bár elveim szerint csak egy apró lépés választja el a kettőt]

Nem fogok neveket mondani, hisz tudom őket, akkor minek írjam le magamnak? Kezdek belekavarodni. Lassan egy verseskötetet tettem ide, ahova az érzelmeimnek kellett volna lenniük. No sebaj.

Leginkább az zavar, hogy nem tudom őket TELJESEN magaménak mondani.[ez a része soha sem ment]

Már pedig mi is okozhatna nagyobb győzelemérzetet [győzelemérzet nem boldogság!], mint valakinek a lényébe való teljes betekintés?[ez nem számít érzelemmanipulációnak, sem kihasználásnak, hisz mindkét fél megkapja amire vágyik: a másikat. azt hiszem ezt hívjuk kapcsolatnak]

Úgy érzem sok mindent kell még tanulnom az életben.

És a jöhet a másik téma, ami mostanság gyakran bukkan fel mindennapjaimban: vallás és szabad akarat gyakorlás.

A vallás, mint olyan, egy eszköz. [ez tény, nem rágalom] Egy pszichikai, olykor fizikális testet öltő fegyver, a félelem megfélemlítésére. Lényegében az emberi remény tanokba szedve. Ezért is alakulhatott ki több vallás, hisz ahány ember, annyi vágy. [ezeknek az embereknek mindig és mindig több kell...]

Lelkiismeretfurdalás nélkül kijelenthetem: vallásosan neveltek. Persze burkoltan. Több évig gyakoroltam a hit elméletét és gyakorlatát a hétköznapokban, még sem volt kötelezővé téve számomra. [leszámítva a helyi katolikus papot, aki megpróbált "rákényszeríteni" a hitoktató órákon való részvétre...talán ez volt a kiváltó ok, amiért elkezdtem "nem hinni" a kereszténységben]

Sosem voltam radikális világ és vallásnézetű. Nem voltam fanatikus sem a fény sem az árnyék oldalán. Valahol alatta és felette nézelődtem. És persze néha bekukucskáltam mindkét oldalra.

Nem imádtam sem Istent, sem a Sátánt. Ezek olyan szavak, melynek jelentésével már mi sem lehetünk tisztában. Az emberek legtöbbjének az Isten [nagy i-vel, nem egy hanem az EGYETLEN felsőbbrendű lény, a Teremtő] egy bölcs "erő" mely gyermekének vallja az életet. Paramm-paramm, nem szeretnék nagyon belemenni, ha valakit érdekel kommentben jelzi és részetesen is kifejtem a véleményem, szómiszó, sok minden kimaradt a Bibliából, ami Engem [ismétlen Engem, amivel arra utalok, hogy ez szubjektív vélemény] arra enged következtetni, hogy amikor íródott, még a technika nem volt elég fejlett és a tudás kevés volt.

Majd jöhet a Sátán [a Bukott Angyal, kinek fia majd elhozza a teljes káoszt, s a csábítást, minek büntetéséül Isten elküldé hozzánk az Apokalipszis négy lovasát: a Halált, Háborút, Viszályt és az Éhínséget etc etc remélem jól írtam, rég tanultam] ki személyében Isten teljes ellentéte. A kegyvesztett, ki az emberek[?] felé irányuló irigysége, s egyéb feltörekvő, uralkodni akaró vágyai miatt vesztette el helyét a Mennyek országában.

Itt egy újabb kérdés...Mi a Biblia ellentéte? Sokak szerint a Legemeton...Én ezt azért megkérdőjelezném. 

[ismétlés, akit érdekel a bővebb véleményem, írjon]

Szabad akarat...hol kezdődik és hol végződik? Korlátozni valakit, hogy saját érdekeinket érvényesítsük vajon szabad akaratnak mondható-e még? Valaki életét kioltani önmagunk javára? Valakit féltésből keretek közé zárni?

Sokak szerint szabad akaratnak az nevezhető, ami még az erkölcsi és társadalmi elvárásokon és szabályokon belül mozog. [de ha valamit megszabunk, abban mi a szabad?]

Itt ki is lyukadhatunk az anarchizmuz illetve az utópia fogalmaknál. Anarchiának nevezhetjük azt a létet, amikor minden szabad, amit csak egy ember kigondol, s utópiának a tökéletességet, a második Édenkertet.

Hol vannak a határok? Mikor kell megállj parancsolnunk?[akár magunknak]

Míg valakinek az jelenti a szabadságot, ha akkor alhat amikor szeretne, másnak az, hogy akkor és úgy ölje meg a szomszédait amikor és ahogy akarja. [persze ezzel ELÉGGÉ korlátozná szomszédai akaratát]

Így, mint olyan, szabad akarat gyakorlása nem létezik.

Persze jön utópia és a tökéletes faj...

.színháború.

Rubintba oson megannyi érzelem, vér s az elem,
érte folyjon hát a legnagyobb küzdelem.
Kéjesen vonagló testek mámora, szerelem,
passióhoz hasonuló érzelem.
Kötelék ez, mély, tornyosuló harci játék,
a tett a lényeg, sosem a szándék.
Vörös ajkak tengerében elhaló buja szenvedély,
az ember oh színek nélkül, mondd mit ér?
Pirosan izzó tűzeső, lágy karmazsin cseppek,
a színek oh élet nélkül, mondd hová lesznek?


De mily szabadon szállhat a kék, mintha nem lenne ura,
tengertől az egekig mind befesti, soha meg nem unja.
Felhőkön megpihenhet, a szelek szárnyán útrakél,
ő mindent megtehetne, nemesekben benne él.
Királyok színe legyen zafír, a legtündöklőbb azúr,
halhatatlan vérük minden titkát őrizze az Úr.
Patakok súgják-búgják megannyi titkuk,
szeszélyes mivoltuknak ne legyen párjuk.


Sárgán csillogjék kezükön az arany, a bronz,
irigynek kincse az, másoknak kolonc.
Fukarok népe mondja majd magának,
kik ne tudjék ellenállni a Nap hatalmának,
felettük eljár majd az idő, lésznek kapzsi aggastyán,
s majdan csak szemük csillog, mint megfakult borostyán.
Kincs légyen e szín, mitől az ember lesz mohó,
birtoklási vágytól megvakuló.



De burjánzon ott Élet is, smaragdos zöld legelő,
nyugtatólag hasson hát e bájos színkeverő.
Legyen ez természet sajátja, ős mint az idő,
uralja csak minden értékvivő.
Titkoknak miértjét rejtse e szín, e mérgek szülője,
a Földi paradicsom legbecsesebb gyümölcse.
Szemnek e árnyalat, legyen oly drága,
mint testi-lelki megnyugvása.


Fehérben pompázzon az ártatlanság maga,
a gyermek, a gyémánt, s az anya.
Minden tiszta viselje önként akarva,
emelje a világot éteri szabadra.
A teremtő menyei ajándéknak szánja ezt,
védje hát a hit, a vallás, a lovag, s a kereszt.
Angyalok palástját sugallja merészen,
vakítón a mindentől a semmiig ez lészen.


De férközzön be ide a magány is, az éjsötét fekete,
ez legyen minden színek végtelen kerete.
Hozza el a halált, takarja a gonoszt, s jelentse a véget,
legsűrűbb szövete védje Tőlünk az időtlen rémet.
Otthona légyen mindennek, pusztulásnak,
s a világok végei megtisztulásnak.
Óvja az árnyat, s kerülje a fényt,
Színek színe Te védd a törvényt.

-szerkeztés alatt-

.Lélektükör.

~tükörben tükröket tükröző tükörbéli árnyak tükrei

Azt álmodtam, hogy álltam a tükörrel szemben, néztem magam a félhomályban.
Majd egy apró villanás és Te foglaltad el a tükörképem helyét.
Óvatosan kimásztál az üveglap mögül.
Azt hiszem akkor ébredhettem fel, amikor a kezed a csípőmre tetted.

Játszuk, hogy egy játék játékos játékosai vagyunk és játszva játszuk a játékunk.
Jössz játszani?


Falakon lepergő elhaló történelem,
villódzó árnyékot vágó tört énemen,
eldobott, megkopott, nem látott címeken,
széthagyott, feketéből szőtt rímeken,
ott élek Én, ott, istenem.

Megfakult, ezernyi karcot látott képeken,
a menny felé meg nem tett léptekben,
pokolból az ég felé meredő kezekben,
elgyötört testekbe szedett szerekben,
lélegzetből áradó átható mérgekben,
a minden Én vagyok, Én, istenem.

Puszta kézzel kioltott életekben,
imákat harsogó álszent lelkekben,
vértől kiszáradt, elavult erekben,
halk szuszogástól kihalt termekben,
Sátántól kártyán nyert gyógyírekben,
Istentől lopott szerelmes percekben,
a semmi Én vagyok, Én, istenem.

Élsz, mintha természetes lenne léted.

Lélegzel, mintha mintha megmentene a levegő.

Érzel, mintha emberi lenne lényed.

Emlékszel, mintha tudatod lenne merengő.

Nézel, szélesen, mintha látnál is.

Beszélsz, mintha lenne értelmed.

Dühöngsz, mintha marnál is.

Alszol, mintha nem lenne félelmed.

Szeretsz, mintha minden szerethető volna.

Csalódsz, mintha lenne miben.

Megremegsz, mintha valaki szólna.

Hiszel, mintha lenne kiben.

~az ördögre kacsintva